Az ultrahang olyan magas frekvenciájú - az emberi fül számára hallhatatlan hanghullám - amely a test szövetein áthaladva illetve visszaverődve végül a készülék monitorján kirajzolja a vizsgált szervek alakját, és információt nyújt azok összetételéről is.
Az ultrahang fájdalmatlan és teljesen ártalmatlan, ezt bizonyítja, hogy még kismamák vizsgálatára is alkalmas.
Hasi ultrahang során a májat, epehólyagot, lépet, hasnyálmirigyet, veséket, hasi fő ereket, húgyhólyagot, méhet, petefészkeket vagy a prosztatát vizsgáljuk.
Az ultrahanggal számos hasi, kismedencei elváltozást diagnosztizálhatunk, néhány ezek közül: epekövesség, zsírmáj, mióma, ciszta, hasi szervek gyulladásai, megnagyobbodása, sorvadása, daganatos elváltozások, vérzés, hasi folyadék felhalmozódása, vese és húgyúti elváltozások, stb.
Kérjük, hogy a vizsgálatra üres gyomorral jelenjen meg, ami azt jelenti, hogy a vizsgálatot megelőző 2-3 órában ne fogyasszon szilárd táplálékot, csak vizet igyon. Emellett fontos a telt húgyhólyag, ezért kérjük, hogy a vizsgálat előtt fél órával már ne ürítse ki hólyagját.
Az EKG a szív elektromos tevékenységének megjelenítését, leképezését jelenti.
Segítségével főleg a ritmuszavarokról és a koszorúér betegségekről nyerhetünk információkat.
Minden szívösszehúzódás 1-1 elektromos komplexum formájában jelenik meg, melynek tagjai a P, Q, R, S és a T hullámok. Normálisan ezek a komplexumok egyenlő távolságra vannak egymástól és morfológiájuk is egyforma. Különböző ritmuszavarok esetén ez a monotónia megváltozik: például szapora szívverés vagy túl alacsony frekvenciájú szívműködés, vagy eltérő időközökkel történő ütések (extraszisztolé) során.
Ha a különböző hullámok egymáshoz való viszonya, alakja változik meg az a szív vérellátási zavarára utalhat (pl. angina, koszorúér betegség, infarktus). Ezek gyanújakor további kiegészítő vizsgálatokra van szükség, úgymint szív-ultrahang, terheléses EKG, koszorúérfestés esetleg kardio CT vizsgálat.
Az EKG jelzi az orvosnak, ha a szív üregeinek mérete eltér a normálistól, pl. hosszan tartó magas vérnyomás esetén a bal kamra fala megvastagodik. A fentiek mellett az EKG különböző anyagcsere és hormonális betegségek, lezajlott fertőzések (pl. Kálium hiány, pajzsmirigy-betegség, szívizomgyulladás) kimutatására is alkalmas.
Annak ellenére, hogy ma már több bonyolult műszeres eljárás is létezik, az EKG jelentősége továbbra is nagy, főleg informatív jellege, veszélytelensége és könnyű hozzáférhetősége miatt.
Az Érszűkület vizsgálat (ABI), a boka-kar index (BKI) számítása egy igen korszerű, az orvosi irányelvek által is javasolt érvizsgálat, amely nem csak az artériák már meglévő szűkületét képes kimutatni, de az esetlegesen kezdődő elváltozást is.
A csak néhány percig tartó vizsgálat egyáltalán nem kellemetlen. A számítógép, a mért paraméterek alapján kalkulál egy indexet, amely 0,9-1,30 között normális. A 0,9 alatti érték már érszűkületet jelent, míg az 1.30 feletti index diabéteszes (cukorbetegséghez társuló) érbetegséget mutat.
A készülék alkalmas a pulzushullám sebességének mérésére is (PWV), amely 6-10 m/s között normális. Növekedése még csak figyelmeztető jel, az erek úgynevezett merevségét (a még panaszokat nem okozó- korai stádiumú érelmeszesedést) mutatja. Ez az érszűkület „előszobája”, ami odafigyelést és célirányos megelőző kezelést igényel. Érfali merevség fennállása esetén a kiváltó tényezők (magas vérnyomás, cukorbetegség, magas vérzsír szintek) kezelésével a folyamat megállítható.
Napjainkban e két paraméter (BKI és PWV) mérése a korszerű szív- érrendszeri szűrővizsgálatok elengedhetetlen részévé vált. A vizsgálat előnye nagyfokú érzékenysége mellett a gyorsasága, veszélytelensége, illetve hogy a még tüneteket nem okozó, kezdődő érkárosodás kimutatása mellett értékes információt kaphatunk a későbbi események (infarktus, sztrók) bekövetkezésének valószínűségéről is.
A belgyógyászati kivizsgálás fontos, nélkülözhetetlen részét adják a különböző laborvizsgálatok. Ez leginkább a vér illetve a vizelet kémiai vizsgálatát jelenti, segítségével fontos betegségek diagnosztizálhatók.
A vérkép vizsgálata a vérszegénység különböző formáira és az esetleges rosszindulatú hematológiai betegségekre (leukémia) utalhat. A CRP (gyulladásos faktor) emelkedettsége gyulladásos gócokra és szintén különböző rosszindulatú betegségekre lehet kórjelző.
A vérplazma kémiai vizsgálatai (cukor, vérzsírok, koleszterin) bizonyos anyagcsere betegségekre utalhatnak (diabetes, magas koleszterin szint), melyek ismerete nagyon fontos, mivel a szív-, érrendszeri betegségek leggyakoribb rizikófaktorait jelentik.
Szintén nagy jelentőségű laborvizsgálat a máj és a vese funkciós paramétereinek mérése, mivel ezekkel e létfontosságú szervek működésiéről kapunk képet.
A különböző hormonvizsgálatok a belső elválasztású mirigyek működését mutatják (pajzsmirigy, hasnyálmirigy, mellékvese, petefészek stb.).
Újabb keletű laborvizsgálatok közé tartoznak az úgynevezett tumor-marker vizsgálatok, melyek segítségével - még korai stádiumban lévőn - daganatok szűrését lehet megvalósítani. Ezek közül a prosztata rák (PSA vagy prosztata specifikus antigén) a petefészek rák (Ca-125) és a vastagbél rák szűrésére /(M2PK) a legfontosabbak.
A vizeletvizsgálat során húgyúti fertőzések és vesebetegségek derülhetnek ki, még korai - panaszokat nem okozó - stádiumban.
Több vizsgálat értékelhetőségéhez éhgyomorra van szükség (vércukor) , ezért a bejelentkezéskor kérjük, konzultáljon kollégáinkkal.
Tumormarkereknek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek daganatos megbetegedés esetén a testnedvekben (vérben) emelkedett mennyiségben jelennek meg. Számos szervben alakulhat ki rákos elváltozás. Ennek megfelelően egyre több olyan tumormarkert azonosítanak, amely összefüggésbe hozható a rosszindulatú sejtek jelenlétével, de ezek többsége csak a már ismert rákbetegség kezelésének hatékonyságát vagy az esetleges kiújulást tudja követni, még a tünetek jelentkezése előtt.
Sajnos az az orvostudomány jelenleg még nem tart ott, hogy minden rosszindulatú daganat szűrhető lenne egy-egy tumormarker vérvizsgálatával, ugyanakkor néhány – éppen a leggyakrabban előforduló – ráktípus esetén elfogadható becslést kapunk.
A prosztata, vastagbél, petefészek és emlő daganatok esetében szűrés céljából is érdemes elvégeztetni a vizsgálatot.
A tumormarkerek jelenléte nem jelent minden esetben rosszindulatú elváltozást, szintje az egyes szervek jóindulatú daganata, gyulladása esetén is megemelkedhet.
Fontos tudni, hogy a tumormarkerek önállóan nem elegendőek a rák kizárására, ez mindig komplex megközelítést igényel: családi kórtörténet ismerete, további laborvizsgálatok, képalkotó eljárások (ultrahang, MR, stb.) teszik teljessé a szűrést, kivizsgálást.
A testtömeg index egyszerű és gyors megközelítést nyújt az adott testmagassághoz viszonyított ideális testtömeghez.
Számítása: testtömeg (kg)/testmagasság (m) négyzete
pl. egy 70 kg-os, 160 cm magas ember BMI-je: 70/1,6 2 = 27.3, azaz túlsúlyos.
Általában az érték 18-25 között számít normálisnak, felette túlsúlyról, alatta soványságról beszélünk.
Sajnos a BMI csak elsődleges megközelítésre alkalmas, mert pl. egy sportoló esetében - akinek az izomtömege jóval átlagon felüli - elhízás nélkül is 25 feletti az index, mert az izomszövet jóval nehezebb a zsírszövetnél.
Ennek megfelelően akár normál BMI mellett is lehet valaki túlsúlyos, amikor minimális izomzat mellett a nagyobb arányú, de relatíve könnyű zsírszövet lefelé módosítja a hányadost.
