Az EKG a szív elektromos tevékenységének megjelenítését, leképezését jelenti.
Segítségével főleg a ritmuszavarokról és a koszorúér betegségekről nyerhetünk információkat.
Minden szívösszehúzódás 1-1 elektromos komplexum formájában jelenik meg, melynek tagjai a P, Q, R, S és a T hullámok. Normálisan ezek a komplexumok egyenlő távolságra vannak egymástól és morfológiájuk is egyforma. Különböző ritmuszavarok esetén ez a monotónia megváltozik: például szapora szívverés vagy túl alacsony frekvenciájú szívműködés, vagy eltérő időközökkel történő ütések (extraszisztolé) során.
Ha a különböző hullámok egymáshoz való viszonya, alakja változik meg az a szív vérellátási zavarára utalhat (pl. angina, koszorúér betegség, infarktus). Ezek gyanújakor további kiegészítő vizsgálatokra van szükség, úgymint szív-ultrahang, terheléses EKG, koszorúérfestés esetleg kardio CT vizsgálat.
Az EKG jelzi az orvosnak, ha a szív üregeinek mérete eltér a normálistól, pl. hosszan tartó magas vérnyomás esetén a bal kamra fala megvastagodik. A fentiek mellett az EKG különböző anyagcsere és hormonális betegségek, lezajlott fertőzések (pl. Kálium hiány, pajzsmirigy-betegség, szívizomgyulladás) kimutatására is alkalmas.
Annak ellenére, hogy ma már több bonyolult műszeres eljárás is létezik, az EKG jelentősége továbbra is nagy, főleg informatív jellege, veszélytelensége és könnyű hozzáférhetősége miatt.
